Fiam megőrül a kapcsolókért, bizgentyűkért, kormányokért, nem lehet ordítás nélkül elvonni tőlük. Én megőrülök tőle, hogy minden reggel cápázik körülöttem, és hol jobbról, hol balról próbál meg elcsenni mindenfélét a reggelizőasztalról. Láttam egyszer egy jópofa megoldást, ilyesmit, mondtam magamnak, apaszerelj!, felcsaptam a hősköpenyem és előtemettem a kacatos dobozt.

Kiválasztottam belőle pár dolgot...

...megkerestem a tényállás elhelyezésére alkalmas konyhai szekrényfatat, s fúrtam-faragtam órákon át.

A fotózásra megjelent Z. is, meg kellett őt örökítenem...

...aztán végre kipróbálhatta M. a játéksarkot.

Azóta is visszatérően böböszkéli!

Hazaérek, megölelgetem a kislányt, szégyenlősen összefogja hátul a kezét: - Jajj apa, el sem merem mondani, mi történt! - és sírásra görbül a szája.
Na, mondom magamban, this is the pedagogical situation, ha valamikor is leteremtettem, most fogom helyrehozni, bármi történt, azt mondom, semmi baj csillagom! És elkezdetem f*sni, mégis mit vágott tönkre.

- Semmi baj drágám, én is elrontom a dolgot, majd megcsináljuk!

- De ezt már nem lehet megcsinálni... - Ajjaj, ajjaj.

- Áruld el csillagom, mi történt.

- Letörtem véletlenül a telefontartót az autóban.

Levegő kifúj, megnyugodott, hogy elmondta, megnyugodtam, hogy nincs is baj. Ölelés. És akkor lássuk a törött telefontartót, ami megint csak egy filléres tétel, ha cserélni kell.

Némi közreműködéssel a cuppantóka levált a testről, egészen pontosan a cuppantókára erősített műanyag feje tört el.

Sebaj, fúrtunk a műanyag csatlakozóra egy lyukat...

... majd egy kicsi facsavarral visszacsavaroztuk a cuppantókát (és a kettő közül a rugót sem felejtettük ki!). Öröm, boldogság, visszaállt világbéka 5 perc alatt.

Optimális esetben minden magyar apa életében eljön az a idő, amikor egy VETÍTŐT kell megszerelni.

Egy darabka történelem, nagy adag nosztalgia és formatervezett forróság - ezt tudja ma ez a készülék. És persze minden ízében egyszerűség.

Az én konkrét gépem göthös vala kissé, mikor viszonyba kerülénk. Elsőre látszik, hogy hiányzik a filmzáró ajtó kallantyúja.

Alkatrészt szerezni hozzá - ugyan. Venni egyet egészet alkatrésznek - botorság. Ezt megszerelni - igazi fater macher!

A filmzáró ajtó kallantyúja nem egy túl hasznos tartozéka a vetítőnek úgy egyébként, persze, azzal lehet bezárni a filmet - de ez önmagában felesleges. Hiánya mégis szúrja az ember szemét, valamit kell oda tenni. Például egy szárnyas anyát, ami valójában Miki egér füle.

És itt azonnal megjelenik egy izgalmas, már-már kedélyt borzoló vizuális élmény: a XX. század kétpólusú világrendjének szimbólumai keverednek össze. Na, tessék, egy kicsit belenyúl az ember, aztán mi lesz belőle.

Másik szépséghibája a vetítőnek, hogy meggyűrték az egyik lábánál (ez hogy történhetett?). Javítani nem egy nagy ügy, egy fogóval finoman meg lehet egyengeti, de vigyázni kell a festésre! Mert ahol lejön, ott rekord gyorsasággal kezd el rozsdásodni az időtálló lemez.

A szépségen túl a beltartalommal is megvolt a baj, az izzó és a biztosíték sem szuperált már. Mindkettő a készülék aljára egy csavarral rögzített panelen helyezkedik el.

Az izzó spéci. Bár bizonyos autós izzók is jók a foglalatba, nem elég erősek, így muszáj beszerezni diavetítő izzót, például a Tungsram márkaboltból a Kolosy térnél (http://bolthely.hu/tungsram/id/00448_Diafilm_vetito_izzo_12V__35W_Ba15s).

12V és 35W-os izzó kell, ahogy az a foglalaton is látszik, és ilyen kis üvegbiztosíték (az ellenállását pont nem néztem meg, pedig fontos, próbálgattam a különbözőkkel egy jó darabig).

A vetítőn belül van egy tükröző fém gömbcikk...

...amihez finomhangolni (sic!) kell az égő helyzetét, különben ilyen képet ad a gép:

Na és persze időnként az élesség állító lencsék összekoszolódnak, amitől vacak lesz a kép, így hát széjjel kell kapni a lemez hengert, és alaposan megpucolni a felületeket.

És már kész is, mehet az esti VETÍTÉS!

Hibázni lehetetlen. Ha mégis úgy érzed, valamit elrontottál - azonkívül, hogy megbocsátasz magadnak és bocsánatot kérsz - próbáld meg helyre hozni.

Így történt, hogy az elromlott, széttörtért, szétesett játékokat mind Z javította meg.

Megsántult xilofon, ragasztását vesztett zsebtükör, szétesett mechanikájú zenélős telefon.

(Egy kis fúrással azért rásegítettem.) A csavarozás után következett a behangolás.

Xilo után jöhetett a tükör ragasztás.

Majd tisztítás és tesztelés.

Nagy hévvel és uzsonnázással vágott bele a telefon mechanikájának javításába.

Amit némi szigszalaggal meg is oldódott.

A kis ügyes.

Jó móka volt!

Átrendezzük a lakásunk időnként, olyan két havonta. (Nyilván mindenki így csinálja.) Ez idáig rendben is van, tologatás, pakolgatás, hagyjadmajdén, derékfájás. Viszont az új bútor és tárgyrendek megkövetelik, hogy a gondosan kialakított kábelezés, takarásba bújtatott hosszabbítók és ledugózott konnektorok is mind átrendeződjenek - mindez mindig sokkal több fejvakarást okoz, mint maga a térváltoztatás.

Szóval, egy ilyen helyzetben szükségem lett elektronikai tartalékaim közül is az utolsó hármas elosztóra, hogy a centralizálódó elektronikai területünkön legyen elég áramforrás. A Nagyszoba Átrendezése Hadművelet (továbbiakban NÁH) záróaktusaként bedugtam az elosztót, hozzá a fogyasztókat és lássanak csodát! Sötétség. Semmi nem működik.

Elosztó nélkül működött a rendszer, csak abban lehet a hiba. Két-háromszáz forintos tétel, de hát faék egyszerűségű! Mi a nyamvadt rosseb tud benne tönkre menni?! Utána kellett járni.

Kívülről semmi különös nem látszott rajta, illetve annyi, hogy az egyik csatlakozója körül kissé meg volt olvadva a műanyag. Vállat vontam, bármit lehet az ott.

Z elkezdte kicsengetni. A földelés és az egyik szál rendben volt, sípolt rendesen, a másik, az olvadt aljú nem. Jött a csavarozás.

Négy mélyen ülő csavar fogja össze az elosztót, a fázisceruzával könnyedén ki lehet hajtani őket. Ha kint vannak, a felső műanyag burkolat könnyen leválik. Szemünk elé tárul a belső szerkezet, ami tényleg nem egy bonyolult dolog: vannak rögzített, villa szerű lemezek, ezek a földelések, és két, a csatlakozókba kifutó, háromszög alakú préselt lemez: ezekhez szoktak valójában hozzáérni az elektromos fogyasztók csatlakozói. Mindegyik le vagy kiszedhető, de én csak a háromszög lemezeket és a csatlakozókat vettem ki. A működő képeset nem volt nehéz, ki kellett csavarni a csatlakozót, sima menttel volt rögzítve a háromszöglemezekhez. Az olvadt burkolatú már nehezebben jött szét, be volt szorulva, és mintha nem is lett volna rendesen összecsavarva. Ahogy eltávolítottam őket, és átnéztem a műanyagon és egyértelműen látszott, hogy be van olvadva majdnem teljesen az egyik lyuk.

Ez mindenképpen hibának tűnt, és amíg elővettem a fúrót és fúrószárat, Z kicsengette a kiszedett csatlakozó + elosztó lemezeket, hogy kint működnek-e.

Működtek. Egyértelművé vált, hogy a hibát az olvadt burkolat okozza. Nosza hát, ki is fúrtuk, le is fűrészeltük akadálymentesre!

Összeraktuk szépen, működött, őrültünk. Befejeztük a NÁH-ot, és megjegyeztük, hogy az a monoklis szemű elosztó a mi kis barátunk, akire figyelni kell.

Oké, én szívesen adok a hercegnős pohárba még tejet, de ha megint kiborítod az asztalra a könyököddel és eláztatod a telefonomat, akkor lesz ám agyvérzésem.

Gondoltam magamban, nem először már. Mert hát mert. Kibékíthetetlen ellentét van a konyhaasztalon szükségszerűen feltűnő elektronikai eszközök és a mindenféle folyadékok között, a gyermekek pedig elsőosztályú katalizátorai a találkoztatásnak. Szóval nyomasztott ez a visszatérő helyzet.

Egyszer csak megálltam, nem,  nem mehet ez így tovább, bagatell és bosszantó a probléma, nemárhogy csak erre nincs megoldás. És hát persze, van. Vissza-vissza térő témája a '10 praktikus és kreatív megoldás az otthonodban' tartalmaknak a műanyag flakonból házilag konnektorra gyártott mobiltároló.

No mondom, ez gyerekjáték, idd ki lányom a tejet és hozz egy műanyag flaskát!

Azt szépen körbevágtuk, odaálltunk vele a konnektorhoz, Z berajzolta a dugaszok helyét (ahogy a fenti gif-en is látszik).

A dugaszok helyét kivágtuk, és már akasztottuk is rá a konnektorra. Beleférnek a telefonjaink, a töltőink, és a családi nyugalmunk.

Kösz a megoldást, Someone!

Egy kis szösszenet a legújabb kori civilizációs kollektív tudatalattiból merített tudásról: mi van, ha nem passzolnak pontosan a szabványméretek egymáshoz? Eshet ez meg bármilyen szerelésnél, történetünk hőse épp egy vízcsapnál találkozott szembe a problémával.

Történt ugyanis, hogy ki kellett cserélni egy csaptelep kifolyócsövét, mivel a korább meghibásodott, aljából letört egy darab, melynek következtében instabil bolyongásba és folyásba kezdett. De semmi baj, tucatdarab, kapni minden sarkon, lett is. Ámde! A cső magában be is csusszant az előző helyére, de a tömítésekkel együtt bizony már nem. Hiába próbálkoztam olajozással, kopott tömítésekkel, forgatva, nyomkodva, erővel, ügyességgel - a kifolyócső tömítésestül csak nem ment a helyére.

No - meditáltam rá - mégis mi ilyenkor a teendő? Azt mondta az őserő: ami túl sok, abból bizony el kell venni. Nem volt más választás, előkaptam a vágódeszkát, a smirgli papírt, és uccu neki.

Lett is szűkülés nagy sokára. Nem is csoda, hogy nem ment be, a gumi tömítések felét le kellet csiszolni. És akkor olajjal, ügyességgel, erővel, helyére került a kifolyócső. Forgatni ugyan csak erőből, de folyásnak nyoma sincs. És ez most jó is lesz így egy darabig.

A Vörösuszály már nem fiatal. 1994-ben ugyan az év autója volt, de hát azóta elröppent egypár év.

Bár ebből, az első szériából, ami hordoz a hűtőmaszkján még egy kis izgalmat – sehol máshol, teszem hozzá – nem jutott el sok Magyarországra, a második szériából importáltak már egy komolyabb szakajtónyit, főleg a dízel kombikból, amiket ma már az igazán szakadt munkásautók krémjében találunk.

Alkatrész tehát van bőven, ha behal a váltó, törik a vízcső, miegymás. Csak hát a belső, műanyag burkolati elemekből van hiány. A rejtélyesen kitört légbefúvó rostélyból. Meg a csomagtartó falából. És abból a kis pöcökből. Amire a kalaptartót akasztjuk!

Mert hogy az elengedett, kész, vége, féloldalasan lóg az egész. Nézi az ember, nézi, használja így, bosszankodik, baszakadik pakolásnál, kiveszi, visszateszi, látja, hogy nem jó. Aztán észreveszem, hogy kezd meghajlani a kalaptartó. Ejj, ide megoldás kell, de izibe! Apaszerelpower!

No nézzük, ez egy kampós kis műanyag fül volt, középen egy kis rúddal, ami befeszítette a kampókat. Hát ez pont olyan megoldás, mint a tipli-csavar. Nincs több kérdés, elő a mérőt, 5-ös tipli, facsavar.

Kinyitom beteszem benyomom hosszú levágom becsavarom.

És hopp, működik, kész is!

A Vörösuszály eddig szerencsés volt, még most is szépen egyben van, de kell is vele foglalkozni, no. Ha így folytatja, egyszer még talán OT rendszámot is kap. De addigra szerzek egy ilyen pöcköt is!

Hopp, hát mi került elő az anyós- gardróbból! Egy asztali lámpa, eredeti retro! Megdobbant a szívem a formatervezés eme gömbölyded gyöngyszemétől és tudtam. Ebből lámpa lesz ismét.

Feladat: Első átvizsgálásra látni, a foglalat tönkrement, cserés, nem javítható. Ha a vezeték és kapcsoló rendben, akkor csak ki kell szedni a régit és beletenni egy újat!

Megoldás: A régi foglaltból a vezetéket kiszerelem, a foglalatot kicsavarom, a foglalattartó csavart szintén. Szemrevételezem, milyenre lesz szükség, ha nincs raktáron, elsétálok a barkácsba vagy a BObiba, veszek egy új foglalatot, utóbbiban kis vezetékkel és csokival adják. De mielőtt ezt megcselekszem, kicsengetem a kábelt a kapcsoló fel-le kapcsolásával, hogy ne a végén derüljön ki, hogy van még hiba a rendszerben. 

Az új foglalatot szétszedem, a rögzítő műanyag anyát felhúzom a vezetékre, mielőtt átvezetem a lámpatesten, majd a kábelvégződéseket bedugom a foglaltba (ezt a fajtát pattintani kell, nem csavarozni). A foglalatot átdugom a lámpatesten és műanyag anyával ráerősítem.

Sajnos a lámpatesten látszanak az évek nyomai, pedig milyen jól tudna ez kinézni. Sebaj, egy következő projektben megkísérlem megszépíteni!

Eszközök:

- kombinált fogó

- fázisceruza/csavarhúzó

Felhasznált anyagok:

- 1 db új foglalat E27 399.-

- maradék: 10 cm vezeték, 2*2 csoki, kábelvezető műanyag, lyukas csavar és anya

A következő cikk 2016.03.31-én fog megjelenni.

Ha van dolog, amitől gyerekként féltem, az biztosan a kád alatt lakott, a takarólemez mögött. Felnőttként pedig kiderült, hogy tényleg így van.

Feladat: Ki kellett vennem egy kád oldalát, de visszatenni már nem sikerült. Nem tudom, minden panálkád-oldalnál így van-e megoldva, de ennek az oldallemeznek alul a megtámasztása két csavarral és négy anyával volt kivitelezve, és mivel elferdült az egész, nem lehet stabilan visszatenni.

Megoldás: A legjobb megoldás a totális csere, a kád MÉH-be való teleportálása és a fürdő újraburkolása lett volna, ám ezt idő és pénz szűke végett elvetettem. A kád oldalát vissza kellett tenni, minél gyorsabban. Mit volt mit tenni, tovább fejlesztettem a nagyszerű csavaros-anyás megoldást – még egy csavarral.

Keresek egy nagyjából egyező méretű csavart két anyával, a lemezre fúrok még egy lyukat. Az egyik anyát ráteszem a csavarra, átdugom a lemezen, rátekerem a másik anyát. Nem szorítom rá, szintezni kell majd vele. Helyére illesztem, az anyákat fokozatosan kifelé csavarva behúzatom a kád pereme alá a lemezt. Bár kissé ferde, de stabil, megnyugszom és megelégszem az eredménnyel. A kád alatti sötét világ takarásba merül.

Eszközök:

- fogók

- fúró, fúrófej

Felhasznált anyagok:

- 1 db hatlapfejű csavar, 2db csavaranya

A következő cikk 2016.03.24-én fog megjelenni.