Hazaérek, megölelgetem a kislányt, szégyenlősen összefogja hátul a kezét: - Jajj apa, el sem merem mondani, mi történt! - és sírásra görbül a szája.
Na, mondom magamban, this is the pedagogical situation, ha valamikor is leteremtettem, most fogom helyrehozni, bármi történt, azt mondom, semmi baj csillagom! És elkezdetem f*sni, mégis mit vágott tönkre.
- Semmi baj drágám, én is elrontom a dolgot, majd megcsináljuk!
- De ezt már nem lehet megcsinálni... - Ajjaj, ajjaj.
- Áruld el csillagom, mi történt.
- Letörtem véletlenül a telefontartót az autóban.
Levegő kifúj, megnyugodott, hogy elmondta, megnyugodtam, hogy nincs is baj. Ölelés. És akkor lássuk a törött telefontartót, ami megint csak egy filléres tétel, ha cserélni kell.
Némi közreműködéssel a cuppantóka levált a testről, egészen pontosan a cuppantókára erősített műanyag feje tört el.
Sebaj, fúrtunk a műanyag csatlakozóra egy lyukat...
... majd egy kicsi facsavarral visszacsavaroztuk a cuppantókát (és a kettő közül a rugót sem felejtettük ki!). Öröm, boldogság, visszaállt világbéka 5 perc alatt.
