Egy kis szösszenet a legújabb kori civilizációs kollektív tudatalattiból merített tudásról: mi van, ha nem passzolnak pontosan a szabványméretek egymáshoz? Eshet ez meg bármilyen szerelésnél, történetünk hőse épp egy vízcsapnál találkozott szembe a problémával.

Történt ugyanis, hogy ki kellett cserélni egy csaptelep kifolyócsövét, mivel a korább meghibásodott, aljából letört egy darab, melynek következtében instabil bolyongásba és folyásba kezdett. De semmi baj, tucatdarab, kapni minden sarkon, lett is. Ámde! A cső magában be is csusszant az előző helyére, de a tömítésekkel együtt bizony már nem. Hiába próbálkoztam olajozással, kopott tömítésekkel, forgatva, nyomkodva, erővel, ügyességgel - a kifolyócső tömítésestül csak nem ment a helyére.

No - meditáltam rá - mégis mi ilyenkor a teendő? Azt mondta az őserő: ami túl sok, abból bizony el kell venni. Nem volt más választás, előkaptam a vágódeszkát, a smirgli papírt, és uccu neki.

Lett is szűkülés nagy sokára. Nem is csoda, hogy nem ment be, a gumi tömítések felét le kellet csiszolni. És akkor olajjal, ügyességgel, erővel, helyére került a kifolyócső. Forgatni ugyan csak erőből, de folyásnak nyoma sincs. És ez most jó is lesz így egy darabig.